Megemlékező rendezvény: 25 éve kétnyelvű helységnévtáblák Burgenlandban | 25 ljet dvojezične seoske table u Gradišću

OEVZ
szept. 13.
3 perc olvasás

Népcsoportpolitika európai kontextusban | Narodnosna politika u europskom kontekstu

Sajtóközlemény

Szabadbáránd/Großwarasdorf/Veliki Borištof – Bécs/Beč, 2025.09.13.

Megemlékező rendezvény: 25 éve kétnyelvű helységnévtáblák Burgenlandban | 25 ljet dvojezične seoske table u Gradišću – Népcsoportpolitika európai kontextusban | Narodnosna politika u europskom kontekstu

Szabadbáránd/Großwarasdorf/Veliki Borištof, 2025. szeptember 12. – Az Osztrák Népcsoportok Központja (ONK) és Szabadbáránd/Großwarasdorf/Veliki Borištof község jubileumi rendezvényre hívta a nyilvánosságot: „25 éve kétnyelvű helységnévtáblák Burgenlandban – 25 ljet dvojezične seoske table u Gradišću”.

A 2000 júliusában Großwarasdorf/Veliki Borištof településen felállított első kétnyelvű helységnévtábla helyszínén Martin Karall polgármester, Josef Buranits, az ONK főtitkára, Niki Berlakovich volt szövetségi miniszter és Wolfgang Schüssel volt szövetségi kancellár emlékeztek meg erről a történelmi mérföldkőről.

Martin Karall polgármester hangsúlyozta a helységnévtáblák jelentőségét a horvát népcsoport számára, kiemelve, hogy ezek láthatóvá tették az állam elköteleződését népcsoportjai és a többnyelvűség mellett. Josef Buranits felidézte, hogy a táblák felállítása nagy megkönnyebbülést jelentett, és a hosszú éveken át tartó aktivista tiltakozás – különösen az aktivista fiatalok és a Horvát Akadémiai Klub / Hrvatski akademski klub tevékenysége – végül meghozta gyümölcsét.

Niki Berlakovich ismertette az akkori politikai ellenállást, és rámutatott, hogy a Népcsoporttanács egyhangú határozata ellenére hét évig nem valósult meg a döntés. A helységnévtáblák kihelyezését végül Schüssel kancellár kormánya vitte keresztül. „Megmutatkozott, hogy Burgenland lakossága jóval nyitottabban viszonyult a helységnévtáblákhoz, mint egyes burgenlandi politikusok – a nyilvános tiltakozások teljesen elmaradtak.”

Wolfgang Schüssel méltatta az együttműködést Karl Stix akkori tartományfőnökkel, és bírálta, hogy az Osztrák Köztársaság az Államszerződés szerinti kötelezettsége dacára több mint 45 évig késlekedett a végrehajtással.

A rendezvény zenei közreműködői a Szabadbáránd/Großwarasdorf/Veliki Borištof Mittelschule (5–8. évfolyamnak megfelelő iskola) tanulói voltak. Az órákon a népcsoportok jogairól tanultak, tematikus plakátokat készítettek, amelyeket be is mutattak.

Az ezt követő pódiumbeszélgetés középpontjában a nyelv láthatósága, az oktatás és a hivatalos nyelvhasználat európai összefüggései álltak. Marian Wakounig, az ONK elnöke a rendezvény nemzetközi részének megnyitásakor így fogalmazott: „A kétnyelvű helységnévtáblák látható jelképek. Nap mint nap emlékeztetnek arra, hogy a nyelv, a kultúra és az identitás közös történelmünk és jövőnk része. A táblák az elismerés szimbólumai – ugyanakkor kötelezettséget is jelentenek: a népcsoportjogok nem lehetnek melléktéma, hanem a megélt demokrácia alapjának kell tekinteni őket.”

Julian Nyča a lausitzi szorbok képviseletében a kétnyelvűség láthatóvá tételét szolgáló kezdeményezéseket mutatott be a Lausitz térségéből – többek között kétnyelvű feliratokat középületeken, vasútállomásokon és kerékpárutakon. Méltatta, hogy Burgenlandban is több település kétnyelvű utcaneveket vezetett be.

A nemzetközi népcsoportjog szakértője, Roman Roblek jogász – karintiai szlovén – moderálta a beszélgetést, és párhuzamokat vont a karintiai szlovén népcsoport helyzetével. A felszólalók többször is hangsúlyozták: az ausztriai népcsoportok által őrzött kulturális sokszínűség az osztrák identitás értékes része.

Josef Buranits határozott, kezdeményező nyelvpolitikát sürgetett szövetségi és tartományi szinten a népcsoportnyelvek fennmaradásának biztosítására. Rámutatott: az Államszerződés 7. cikke önmagában nem elegendő, mert csupán a védelemre és az egyenlő bánásmódra vonatkozó minimumkövetelményeket rögzíti több területen. Kiemelten fontosnak nevezte az oktatást, különösen egy Bécsben kiépítendő kétnyelvű iskolarendszert – „az óvodától az érettségiig”. A kisgyermekkori nevelők (óvodapedagógusok) képzésének is tartalmaznia kell a többnyelvűség koncepcióját. Sürgette az elavult népcsoporttörvény felülvizsgálatát, további kívánatos lépésként egy Burgenland egészére kiterjedő közös nyelvfejlesztési terv kidolgozását jelölte meg.

Heinrich Dorner tartományi tanácsos a kormányprogramban rögzített népcsoporttémákra utalt, és a mindennapi kihívások közös megoldását is hangsúlyozta – például a módosított buszmenetrendet, amely javítja a hozzáférést a kétnyelvű középiskolához Szabadbáránd/Großwarasdorf/Veliki Borištof településen.

Andreas Khol, a Parlament volt elnöke felidézte, miként nyújtott annak idején közvetett támogatást Vouk ügyvédnek a kétnyelvű helységnévtáblákért folytatott küzdelemben, hogy az ügyet a legfelsőbb bíróságok előtt bírósági úton lehessen érvényesíteni. Külön is hangsúlyozta a koragyermekkori többnyelvű nevelés jelentőségét, és saját családjában szerzett pozitív tapasztalataira hivatkozott.

Martha Stocker (Dél-Tirol) kiemelte: szükség van egyértelmű, kedvező jogi keretekre az állam részéről, és ezzel párhuzamosan a népcsoporton belüli erős nyelvátörökítési szándékra, hogy közös jövőstratégiák születhessenek.

Zárásként Wolfgang Schüssel arra szólított fel, hogy a népcsoportok alakítsanak népcsoportokon átívelő hálózatokat, határozzanak meg közös prioritásokat, és dolgozzanak ki új javaslatokat, hogy együtt politikai többséget szerezzenek.

Szimbolikus gesztusként a szervezők átadták a pódium résztvevőinek „A burgenlandi horvátok története” című új kiadványt, hogy tovább mélyítsék a horvát népcsoporttal kapcsolatos ismereteket.